Oldalak

RISKA, aki élvezi a szántást


 14. levél

 Kedves nyaraló Gizi!
Tegnap szinte összevitatkoztunk a Gézával. Igen, megint.
A téma: "Miért ne együk meg a szomszéd Riskát és a tejét is inkább hagyjuk a borjának?"
Éreztem, hogy nincs értelme az újabb, logikai alapokon nyugvó tudományos magyarázatoknak, ezért inkább megkérdeztem: Elképzelhető az, hogy egy szabadon engedett tehén, pár nap füves legelőkön való nyargalászás után azt mondja: "Hát én ezt nem bírom tovább!" Szalad, rohan, vissza a faluba, benéz a pajtába, keresi az ekét. Megtalálja, küszködik, próbál belebújni a hámba. Nehéz egyedül, de nem adja fel. Ezt meglátja Jóska Bá'.

J. bá': -"Hé', mit csinász' ottan tehén?" 

-"Ó de jó, hogy jön, Jóska bátyám. Legyen szíves segítsen már bebújni ebbe a hámba, muszáj szántanom egy kicsit. Nem sokat csak 5-6 hold földet. Nem bírom már szántás nélkül. Tudja, már az ősöregapám is ezt csinálta, lehet mégiscsak azért születtek az állatok erre a Földre, hogy az emberek kényét-kedvét kiszolgálják?"

J. bá': -"Két napja engedtelek szabadon!" 

-"De hiányzik a nehéz munka, az izmaim kisimultak, semmi görcsösség. A hangulatom vidám. A kisborjam issza a tejet, a tőgyeimet nem szippantgatja egy kattogó, zörgő masina. Nem kell a saját trágyámban álldogálni és szagolgatni. Nincsenek ketrecek, nincs ostor, nem ordít rám senki se, hogy: "Höő, téee..." 

J. bá': -Nna, ne hóbortoskodjunk itten, menj szépen vissza a dombra. Évekig rágták a fülemet, hogy hagyjalak élni, mert nem kötelező állati rabszolgákat tartanom. Akkor most menjéél...!"

-Na jóó... Puszi a Józska bá'-nak és a Teri néninek is."  

 Géza csak nézett, a Gyuri meg úgy elkezdett kacagni, hogy a térdét csapkodta közben.
Még este is erről beszéltünk, hogy vajon segítene-e egy példabeszéd vagy tanmese a "gézákon".