Oldalak

Mari néni rófúd kalandjai

1. levél
Ami a tömegeket nem menti meg az a világot sem fogja.

Körülbelül ez a véleményem, még a nyers étkezésről is. Ha Mari néninek elmondom miért jó ez és mennyire fitt lesz, egészséges, boldog... miegymás és rábólint, hogy: "Vágjunk bele!" Akkor mit is mondhatnék neki?
Tessék rendelni a neten pl. agave szirupot, goji berries-t, nyers kakaót, kókuszvajat és ugorjon ki a bio piacra némi avokádóért, napon aszalt paradicsomért és ha már ott van dobjon be a kosárba 20-30 deka mandulát, kesudiót, mogyorót. Aztán jöhetnek a csírák, saláták, zöld levelűek...
Ja, és ha igazán jót akar magának, akkor  hajrá turmixgép, kávédaráló, food processor...stb.

Na, a kedves Mari néni itt befordul a konyhába és tovább panírozza a teszkós sertéshúst.

Nem jutottunk ezzel előrébb ugye? Hát a világ sem. Mindenki odáig van a kényelemért, ezért az orruk elé kell tenni az alternatív megoldást. (Én is ilyen vagyok, tessék írni nekem, nehogy belekezdjek valamibe amit más már megoldott!!!!)

Tehát, mi a megoldás? Drága Mari nénink kapja magát felhívja az ingatlanügynök unokáját, eladja a lakását (igaz így a gyerekeknek nem lesz mire hitelt felvenni, de hát ilyen az élet...) és már nyargal is Világvégepusztára. Ott aztán lesz minden! Tejben-vajban (persze kizárólag növényi!) fog fürdeni! Minden áldott nap! Mert miért is ne lenne minden nap áldott egy ilyen naturális, bio, öko környezetben, ahol jó a levegő, csicseregnek a madarak és ehető gyomnövények nőnek minden bokor alatt...

Azért egy gond van. Mari néninek gőze sincs arról hogyan kell kertészkedni. Mert bár vidéki lyány volt valaha és láttott csirkét, kacsát és tudja mitől terül el boldogságmámorban a Jóisten disznaja..., de ez a tapasztalat itt most nem sokat ér. Mi legyen? Vegyen raw food-os könyveket? Nem jó, abban csak receptek vannak és már a könyv annyiba kerül amiből egy hétig enné a teszkó párizsit. Megvan! Bálint Gyuri bácsi! Vagy ezerszer látta a tévében, csak az a gond, hogy a 7. kerültben nem volt életbevágó megjegyezni bölcsességeit és most így kapásból nem tudna mondani egy bio gyomirtót sem, meg tévéje sincs, mert bio. Hajaj, mégsem olyan egyszerű ez a" rófúd" élet??

Áhháá!!! Permakultúra!!  Az mi? Há' nem tudom, de a kis onokám szerint naggyon jó. Majd legközelebb megkérem meséljen róla.
Akkor nézzünk szembe a tényekkel. Mari néni vagyok, aki városi asszonyság. Szeretem a nyüzsgést, a tömeget, a szomogot, a dugókat, a teszkót, a rántott husit, a színházat, a korhadt trolikat, villamosokat, az ellenőröket, az éjjel nappali boltokat, a plázákat... Olyan jól elvegetáltam a városban. Igaz ilyen formán az étrendemben én voltam az egyetlen zöldség, de akkor is jó volt. Az 5. emeletről egészen jól be lehetett látni a várost és bár szomszédnak utolsó volt a Gizi, az az elégedetlenkedő gép, de most még vele is kibírnám.
Mobilom még van, töltés van, szólok is neki, hogy jól gondolja meg kiköltözik-e mellém ebbe a cuki kis roskadozó parasztházba. Mert akkor vége lesz a vegetálásnak, az "úgy csinálunk mintha élnénk"-nek, a pláza sétálgatásnak, a "csak teljen már az idő tévézésnek", a "megyek nagyon fontos elintézni valóm van a szupermárketben" napoknak. Nem veszi fel. Hát mi dolga lehet? Írok neki levelet.

Kedves Gizi!

Itt csak én vagyok és a természet. Ha költözöl, 40 év után meg kell tanulnunk kijönni egymással és együttműködni. Az ingyenes BKV helyett itt felpattanhatunk a velünk egyidős biciklinkre és az esti kert öntözés végeztével kacarászva kicsalinkázunk a tóhoz és megfürdünk az arany napsugarakban. Így nem kell az ellenőr "Jó egészséget kívánok!" mondatára összevont szemöldökkel a fájós hátunkra gondolni, mert "Jó sport, jó egészség!", a biciklizés majd megreparálja a gerincünket egyenesre. Viszont problémák azért itt is akadnak.. Ezekről inkább most szólok, hogy igazán úgy érezd a neked jó döntést hoztad meg.
Ha nincs áram és a szélkerék se forog, (amit az amúgy nagyon sármos, Son Káneri szerűen dzsentlmen fazonú Gyuri szerelt össze a múlt héten, mert meg akarta hálálni a finom bio-nyers édességet, amit szomszéd köszöntőbe vittem neki) na akkor nekünk kell felhúzni a vizet a kútból. Hát ilyenkor nem fogunk pazarolva locsi-pocsizni a teli kád vízben, csak gyorsan zuhanyozunk egyet az állványon lévő, feketére festett hordóból. Azért ha nem is költöznél ide, meglátogatnod érdemes, mert ez annyira jó móka! Mintha csak gyerek lennék. Csak magamra kapom a párduc mintás bikinimet, amit még a lengyel piacon vettem vagy 20 éve és élvezem minden pillanatát, ahogy a meleg víz végigcsorog habtestemen (tudod olyan teszkós mű tejszínhab, ami egy perc alatt összeesik). Hát a legjobb az amikor a Gyuri "véletlenül" pont ebben az órában biciklizik el a kapu, vagyis a ház előtt, mert se kapu, se kerítés nincs, errefelé az nem kell. Ilyenkor magamhoz kapom a kistörölközőt és utána kiabálom, hogy: "Maga vén lókötő!" ő pedig vigyorog, integet és a férfiasan mély hangján visszakiabálja, hogy: "Holnap megjavítom a szélkereket!" Persze. Egy csodát. Arra számít, hogy megint csinálok nyers barackos pitét. Attól nem fáj a gyomra. Azért nem bánnám, ha a megjavítaná a szélkereket, öntözésnél jól jön.

Szóval Gizi, itt annyi minden történik velem, egyre kevésbé hiányzik a kerület. Például tegnap hajnalban gyomnövényeket és gombát szedtünk a Gézával. Hogy ki az a Géza? Hát a Gyuri valamikori jóbarátja. Évtizedekkel ezelőtt összekaptak valami nőn...nem is értem. Ennyi évet elpazarolni vitatkozással és nehezteléssel...Mondjuk mi is éppen eleget léptünk egymás tyúkszemére, de hát a városban olyan szűk kis kalitkákban persze, hogy bolond tyúkokként viselkedtünk. Na, gyere csak le hozzám. Ez a Géza mindent tud a természetről. Egyfolytában csak beszél, beszél...nem az esetem. Én a csendesebb, bölcsen nagyokat hallgató férfiakat kedvelem. De hozzád nagyon illene...Nem kell szégyenlősködni, itt nyugodtan gyűjtheted a csalánt és a kamillát az erdőben, a Gézával....Jó, jó. Csak gyere, majd meglátod.
Aztán augusztusban, mikor burjánzik a kert és már nincs hová rakni a sok gyönyörű, piros, élettől duzzadó, az egészségtől majd kicsattanó paradicsomokat, padlizsánokat, paprikákat, cukkiniket, na akkor meghívjuk az onokákat, a gyerekeket és csinálunk egy nagy kerti mulatságot! (Remélem a Gyuri addigra lekaszálja a fél méteres füvet az udvaron.) Addigra már te is belejössz a nyers finomságok elkészítésébe. A fiataloknak meg hátha úgy megtetszik, hogy ők is inkább itt vesznek egy kis házat és nem egy puccos lakást a betonvilágban. Jó is lenne, többet látnám őket és segíthetnénk egymásnak. A közelben laknának (na nem a szomszédban, azért szeretünk mi csak kettesben lenni a Gyurival), elmennénk kirándulni, úszni, a fiúk horgászni. Hja, de szép is lenne, tiszta idill. Gizikém, én ezt az életben nem tudtam volna elképzelni magamról. Pláne nem a városban, a négy fal között, a tévét bámulva, veled vitatkozva azon, hogy miért tartasz kutyát az ötödiken. Ide hozhatod a Borzost is, imádni fogja és a szaladgálástól biztosan le is fog fogyni. Mondjuk pedigré nincs, de ennyi "áldozatot" ő is hozhat. Remélem jól kijönnek majd a Géza tacskójával. Szerintem az egy depressziós, nyafka eb, de majd a Borzos életet lehel belé.
 Annyira örülök, hogy az a kislány beszélt nekem az egyszerű, nyers ételekről, a vidéki élet lehetőségéről. Ki hitte volna? Ez volt életem egyik legjobb döntése. Nem fáj a hátam, sem a gyomrom, az orvossal csak akkor találkozom ha barackot cserélek vele patisszonra. Sokkal gazdagabb, színesebb így a világom, nem csak a híradót és a nyugdíjemelést várom.
 Most zárom soraim drága Gizikém, mennem kell mert a Gyuri ma este csillaglesre visz a Medvetorony feletti tisztásra...hmm, remélem meglátjuk a tejutat is. Szeretettel ölellek és lelkesen várom hogy' döntöttél.

   Mari

Ui.: Jajj, hát kipróbáltam egy csodálatos, krémes, fűszeres öntetet az unalmas salátákra. Fantasztikus, mint egy álom! Mikor a kis Lacika meglátogat a jövő héten, szólok neki, hogy küldje át a fiadnak a receptet ezen az internetten vagy min, úgy gyorsabban megkapod. Pá aranyom!!